Svejci

egy légy szállott tenyerembe,

s mint egy megszállott

gyúrtam semmivé, kezembe

szaladt a gőg gyilok.

De ölni nem elég,

kinyílnak ujjaim, mint virág

szar versben példázva,

s meglesem Barátunk

büszkén és alázva,

szőnyegre lehintem,

zuhanj le, legyél ott,

ahol vagy, ott rohadsz,

senki el nem temet,

örökre ott maradsz,

örömre búzduljunk!

Kereplő kerülj elő,

ölni jó, ölni jó,

ha nem ölünk, pusztuljunk!